Eb-visszatekintő: 1976 – Amikor Panenka a bolondját járatta Sepp Maierrel
Az 1976-os kontinenstorna volt az ötödik, de egyben utolsó Eb, amin négyes döntőt rendeztek. 1980-ban már nyolc csapat váltotta meg jegyét a tornára.
Az Európa-bajnokság favoritjának az Eb- és vb-címvédő NSZK számított. Az 1974-es vb-döntőben a Johan Cruyff által vezetett holland válogatott sem tudta a nyugatnémeteket megállítani.
Sajnos a magyar válogatott ezúttal nem jutott be a négyes döntőbe, már a selejtező csoportkörében elvérzett, kisebb meglepetésre Wales jutott tovább a kvartettünkből.
Először fordult elő, hogy a szovjet válogatott is lemaradt a zárókörről, miután a későbbi győztes Csehszlovákia elleni párharcot 4-2-es összesítéssel elveszítette.
A négyes döntőt rendhagyó módon – először fordult elő, hogy nem a nyugati blokkban – Jugoszláviában rendezték. A Kékek mellett Csehszlovákia, az NSZK és az Eb-k történetében először Hollandia alkotta a finálé mezőnyét.
Ez volt az utolsó Európa-bajnokság, ahol a rendező országot a selejtezősorozat után választották ki.
Mind a négy mérkőzésen minimum hosszabbításig eljutottak a felek, a döntőben pedig tizenegyesek döntöttek.
Az egyik elődöntőben Zágrábban csehszlovák-holland, a másikban Belgrádban pedig NSZK-Jugoszlávia mérkőzéseket rendeztek.
Az 1974-ben vb-ezüstérmes holland együttes bár 0-1-ről egy öngólnak köszönhetően még felállt, a hosszabbításban két csehszlovák gól is született. A vége 3-1.
A másik ágon nagy meglepetésre a nyugatnémet válogatott kétgólos hátrányba került a félidőre a házigazda ellen, a folytatásban viszont előbb Flohe, majd Dieter Müller is betalált, így jöhetett a hosszabbítás. A túlórát az NSZK bírta jobban, Müller duplázott a kétszer tizenöt percben, így mesterhármasával döntőbe lőtte a címvédőt.
A bronzmérkőzésen Hollandia hosszabbítás után győzte le a plávikat 3-2-re.
Az 1976-os Európa-bajnokság döntőjét a – 2014-től Ratko Mitic nevét viselő – Crvena zvezda stadionban rendezték.
A döntő összefoglalója (a videó a linkre kattintva tekinthető meg):
A finálé volt Franz Beckenbauer 100. válogatott mérkőzése. A Császár nem ilyen jubileumról álmodott, hiszen a jugoszlávokhoz hasonlóan a csehszlovák válogatott is hamar elhúzott 2-0-ra, az előny viszont ezúttal nem tartott ki a félidőig, a remeklő Dieter Müller ismét betalált, a mérkőzés utolsó perceiben pedig Hölzenbein fejesének köszönhetően összejött az egyenlítés.
A hosszabbításban nem született újabb találat, jöhettek a tizenegyesek, az Eb-k során először.
A negyedik sorozat kezdetéig mindenki értékesítette tizenegyesét, ezután Ladislav Jurkemik berúgta a soron következő büntetőt, Uli Hoeneß viszont csúnyán fölé lőtte sajátját.
Antonín Panenka úgy sétált oda a mészfolthoz, hogy tudta, amennyiben betalál, Csehszlovákia első Eb-sikerét ünnepelheti. A többi pedig már sporttörténelem.
A csehszlovák támadó középpályás alányúlt a labdának, Sepp Maier hűlt helyére, középre bökte a játékszert – ezt a fajta kivitelezést hívjuk azóta panenkázásnak – aminek eredményeként Európa-bajnok lett Csehszlovákia.
A friss győztes csehszlovák válogatottban két magyar származású játékos is volt, a kladnói születésű Gőgh Kálmán és a tardoskeddi Jozef Móder (Móder József).
Panenka így nyilatkozott az UEFA-nak:
„Azért választottam ezt a lövést, mert rájöttem ez a legkönnyebb és legegyszerűbb módja a büntető értékesítésének. Egyszerű recept.” – mondta.
„Mindig messziről futottam neki, mert ezalatt az idő alatt tudtam reagálni a kapusra. Ha kockáztat és hamarabb elugrik, vagy kivár, satöbbi. A szememmel mindig próbáltam a kapust elküldeni jobbra, vagy balra.” – árulta el egy interjúban Panenka.
A csehszlovák játékos körülbelül két évvel az Európa-bajnokság előtt kezdte el klubcsapata edzésein tökéletesíteni a elhíresült büntetőrúgást, amikor a tréninget követően kint maradtak gyakorolni a Bohemians kapusával.
Barátságos meccsen és a csehszlovák bajnokságban elsütötte néhányszor, de annyira jól ment mindegyik kísérlet, hogy úgy döntött, az Eb-n is megpróbálja, ha kap rá esélyt. Külön pikantéria, hogy ez a sansz a fináléban érkezett.
A technikát azóta többször alkalmazták más játékosok is, a leghíresebb próbálkozások talán Pirlo, Henry és Zinedine Zidane nevéhez köthetőek.
Az 1980-as Eb-t ismét az NSZK nyerte, az olaszországi fináléban a belgákat győzték le 2-1-re, a címvédő Csehszlovákia pedig bronzérmes lett. Erről, és az összes többi Európa-bajnokságról is olvashat a honlapunkon a napokban.
Korábbi Eb-visszatekintő írásainkat az alábbi hivatkozásokra kattintva találja:
Az 1960-as döntőről való visszatekintésünk itt olvasható, amely az első Eb-finálé volt.
A négy évvel későbbi, 1964-es pedig ide kattintva, amely a spanyolok első sikerét hozta.
1968-ban két meccsen dőlt ez az aranyérem sorsa.
Az 1972-es döntőben Gerd Müller varázsolt.
(Borítókép: UEFA / SkySports)
